Egy kis biológia
1. Szervezetünk
A mai ember kialakulása évmilliókat vett igénybe és ezalatt egy nagyon jólműködő szervezet fejlődött ki, mely a természetes körülmények megváltozásához is kiválóan tud alkalmazkodni. Az utóbbi időkben tápanyagaink és természetes körülményeink mesterséges úton radikálisan megváltoztak, ám szervezetünk nem!
A táplálkozással vesszük fel a szervezet felépítéséhez, életműködéséhez és energiaigényének fedezéséhez szükséges tápanyagokat. A szerves tápanyagok közé tartoznak a fehérjék, zsírok, szénhidrátok és a vitaminok, melyeket az emésztés során a szervezetünk alkotóelemekre bont, majd elraktároz és a környezeti hatások függvényében használ fel.
2. Emésztésünk
Az emésztés folyamán – optimális esetben - lassan, fokozatosan az összes emészthető szénhidrátféle különböző mértékben egyszerű cukorrá, azaz glükózzá bomlik le. Ez, attól függően, hogy mennyi tápanyagra van szüksége sejteknek, kerül be a véráramba, ezért vércukornak hívják. A szervezet – a potenciális energiaszükséglet függvényében - más anyagokból is képes előállítani vércukrot, főként zsírból, és azt a véráramba juttatni (zsírégetés).
Van egy szint, ami felett a szervezet már elveszti az irányítását a bevitt anyagok felett, mert azok túlzottan koncentráltak (pl. cukor), természetellenes az összetételük (pl. cukrozott felvágottak), vagy a természetben soha nem is léteznének (pl. aszpartam). Ezek mesterséges beavatkozásnak minősülnek, amitől a szervezet egyensúlya felborul, és ezt az „egyensúlyvesztést” további mesterséges anyagok bevitelével próbáljuk kompenzálni. Ez így bevitt anyagokkal – pl. cukorral - a szervezet nem is igen tudja mit kezdjen.
Amikor cukrosat, vagy más, finomított szénhidrátot tartalmazó ételt eszünk, az vércukorrá (glükózzá) bomlik, minek következtében a vércukorszint a vérben gyorsabban emelkedik. A szervezet nincs erre berendezkedve, hiszen a természetben nemigen található tiszta formában és nagy mennyiségben fogyasztható glükóz. Ezért, ha a vércukorszint túl hirtelen emelkedik meg, számos problémát eredményez. A szervezet gyorsan felméri és meghatározza, hogy ebből a tiszta energiából mennyit fordít felhasználásra, és mennyit tárol el.
Az ember természetes környezetében csak életveszély, vagy annak lehetősége esetén jut sok cukor a vérbe. Ilyenkor a szervezet mérlegeli, hogy az egyén tényleges túlélése fontosabb, mint az ezzel járó szervezetet erősen károsító belső fizikai megterhelések. Ha nincs ilyen helyzet, akkor a hirtelen megemelkedő vércukorszintnek csak káros következményei vannak.
3. Cukor hasznosítás és az inzulin
A vércukor feldolgozását a szervezet döntése alapján az inzulin szabályozza, mely az összes cukrot kivonja a vérből. Azáltal, hogy a vércukrot a sejtekhez juttatja, minden azonnali energiaigényt képes kielégíteni. A többiből feltölti az izmokban és a májban lévő szénhidrátraktárakat, majd a fennmaradó felesleges vércukrot zsírrá alakítja és eltárolja. Mindez - ha koncentrált cukorról van szó - rendkívül megterhelő folyamat.
A szervezetünk számára a hasznosabb összetett szénhidrátok - mint például a különböző keményítő vagy rosttartalmú élelmiszerek - megemésztéséhez sokkal több idő kell és lassabban szívódnak fel. Így, ezek nem terhelik a szervezetet és nem járulnak hozzá annak jellemzően modern civilizációs leépüléséhez, hanem valóban táplálják azt. A nyírfacukor, szerkezetéből adódóan összetett szénhidrátként emésztődik meg.
Az emésztési folyamat a szájüregben kezdődik. A nyírfacukor gyorsan keveredik a nyállal és a benne található emésztőenzimekkel. A nyelés után az a nyírfacukor a gyomorba kerül. A gyomor, mely egyfajta ételtároló tartályként is funkcionál a szervezetben, összegyűjti az elfogyasztott táplálékot és kis adagokban bizonyos időközönként továbbítja a bélrendszerbe.
A vékonybélben, ahol a szénhidrát-emésztés legnagyobb része végbemegy, az összetett keményítő enzimek hatására először egyszerűbb cukrokká alakul. A vékonybélbolyhok sejtjei tovább bontják ezeket a cukrokat glükózzá, melynek egy része helyben, másik része távolabbi bélszakaszon szívódik fel.
4. Nyírfacukor, mint egészséges szénhidrát
A nyírfacukor különösen lassan emészthető szénhidrát, mely több különböző vegyületen keresztül alakul át glükózzá. Ez időigényes folyamat, ezért a nyírfacukor alig van hatással a szervezet vércukor szintjére. A teljes emésztési ciklus folyamán a nyírfacukornak nagyjából 25%-a képes átalakulni glükózzá és felszívódni a vérben. A nyírfacukor maradék 75%-a továbbhalad a bélrendszerben és más emésztési folyamatokban vesz
részt, mellyel további folyamatos energiát biztosít szervezetünknek.
